Hol is kéne kezdeni egy ilyen hatalmas témát... Azt hiszem az úgy jó lesz ha micro szinten kezdjük.
Csath Magdolna éveken át inzultálja a hallgatókat azzal, hogy szerinte a kis és közepes vállalkozásoknak nagyon oda kéne tenniük magukat az innováció terén és az majd milyen jó lesz. A mostani legutóbbi interjúban még azt is hozzátette, hogy szerinte ezt önállóan, állami támogatás nélkül is kéne csinálniuk. Ami duplán negatív pont.
Az a hozzáállás, hogy az állam ne bajlódjon az innovációval egy elég olcsó hozzáállás és egyfajta voks a "piac majd mindent megold" felfogás mellett, de az igazság az, hogy korunk gazdaságának számos eredménye államilag finanszírozott kutatásból ered, és e támogatás nélkül a szeretett innováció üteme sokkal lassabb lett volna. A kutatások finanszírozásának egyik legfontosabb eszköze az állami támogatás. Az USA-ban és más országokban az állam finanszírozza azoknak az alapkutatásoknak a nagy részét, amelyekre építve a gyógyszeripari vállalatok saját innovációikat kifejlesztik például. Vagy pl. most Elon Munsk elektromos autói is azért létezhetnek mert az USA kitömi őt pénzzel. De ha szeretnél még egy példát, hogy mi nem létezne állami finanszírozás nélkül és nagyon mai dolog... nem lenne internet se állami támogatás nélkül. Az internet ami évek óta milliónyi innováció számára jelent kiindulási pontot, arra a kutatásra épült, amelyet az Egyesült Államok és az európai országok kormányai támogattak és javarészt irányítottak.
A vállalaltok inzultálásának, hogy most hirtelen legyenek nagyon innovatívak azért sincs értelme, mert egy bizonyos Nordhaus úr bizonyította, hogy a haladás nagyobb része a termelési folyamatok során folyamatosan keletkező kis javítások, nem pedig hirtelen drámai technológiai áttörések miatt történt. Például a számítástechnika és a villamosítás nagy változást jelentett, de teljes hatásukat csak kis lépésekben fejltették ki.
Azonkívül a legfontosabb felfedezések mögött a hajtóerő a kíváncsiság és a vágy az elismerésre volt, vagy az izgalom hogy olyan dologgal foglalkozhat az illető amivel idáig még senki (Davis, 2004a,2004b; David-Dasgupta, 1994). Vagyis a nagy tudósok esetében nincs szükség külön motivációra a tanuláshoz; a tanulás és kutatás öröm és jutalom önmagában. Az ilyen belső jutalmazások sokkal erősebb ösztönzők mint más külső jutalmak és megfontolások. (lásd: Stiglitz 2001a, 2012b)
De jó, hagyjuk ezeket és nézzük azt, hogy mi van a vállalatok által kreált innovációkkal, amilyeneket Csath Magdolna nagyon szeretne. Ehhez tanulni kell. A tanuláshoz erőfeszítésre és erőforrásokra van szükség, ezért az egyéneknek és vállalatoknak ösztönzésre van szükségük, hogy kutassanak és tanuljanak. Vajon mi ösztönözhet egy vállalatot? Az, hogy a tanulás eredményeképpen keletkező hozamokat kisajátíthassa; az újító ugyanis csak egy részét kapja meg az innováció társadalmi hozamának. A vállalat szabadalmakat akar. A kisajátíthatóság problematikája adott piaci válasz vagyis a szabadalmaztatás viszont akadályozza a tanulást és nagyobb titkosságot eredményez; akadályozza a tudás felhasználását és a tudás továbbadását. Vannak olyan innovációk is amiket nem lehet szabadalmaztatni; ebben az esetben a jó megoldásokat mások gyorsan utánozni fogják, így aztán az ilyen tanulás eredménye nem sajátítható ki azok számára akik az egészet eltervezték. Ha az innováció kudarcot vall, a kezdeményezőnek veszteségei lesznek, ha az innováció sikerül, bárki gyorsan a piacra léphet vele. Ez az ország hasznára válik, de az innovátornak csak a haszon kis része jut. Ezért az ilyen kísérletezés alulfinanszírozott lesz.
A vállalatok által létrehozott tudás nem áramolhat szabadon, mert ha a tudás szabadon áramlik akkor nehezebbé válik az abból származó haszon kisajátítása. Sokat hallunk arról, hogy milyen jó dolog az eszmék és ötletek szabad áramlása, csakhogy a valóságban ezek megnehezítik az ezekből származó hasznok kisajátítását. Ezért a válllalatok a munkatársaikkal megkötendő szerződésekbe sokszor mobilitást korlátozó záradékot tesznek.
Remélem már ebből átjön... minél inkább olyan egy társadalom, hogy sok innovatív vállalalatai vannak, annál jobban van korlátozva a tudás átadása. Az innovatív vállalati környezet nem hozza el a tudás társadalmát.
Csath Magdolna azt is gondolja, hogy a kis és középvállalatok különösen predesztinálva vannak arra, hogy nagy innovátorok legyenek. A startup kultúra most még erre rátesz egy lapáttal. Csakhogy igazából sokkal több minden szól amellett, hogy egy nagy vállalat lesz majd az innovátor mint a kicsi. Ugyanis bizonyos innovációk sokkal értékesebbek a nagyobb méretű vállalkozásoknak, amelyek többegységnyi kibocsátáshoz tudják felhasználni ezeket, mint a kisebb kibocsátású vállalatok. Ez nem új ötlet, egy Arrow nevű úr készített róla tanulmányt és evidencia ma már. Így a nagyvállalatok sokkal inkább érdekeltek abban, hogy K&F-fel fogalalkozzanak. Az is a nagyvállalatok mellett szól, hogy az innovációk kimenetele nagyon bizonytalan, az egyének és vállalatok pedig kockázat kerülők. A nagy vállalatok kevésbé azok, jobban képesek vállalni a kockázatot a több erőforrásuk miatt. Ráadásul a nagyvállalatoknak az állam a nagy barátjuk sokszor és rengeteg támogatást kapnak és előfordulhat, hogy nulla saját kockázata van a fejlesztésnek. A nagyvállalat mellett szól továbbá a stabilitás és kontinuitás. A nagyvállalatoknak elegendő erőforrásuk van arra, hogy többletkapacitásokat biztosítsanak azokon a pontokon, ahol ez szükséges, vagyis sokkal inkább rendelkeznek a szükséges mértékű stabilitással és folytonossággal, mint a kisebb vállalatok, amelyeknél akár egyetlen munkatárs elvesztése is végzetes lehet. A folytonosság azért is fontos, mert a tanulás előnyeit részben a jövőben lehet learatni és így a hosszú életű vállalatok jobban képesek a tanulás előnyeit realizálni. És jobban is értékelik őket... Azonkívül ezen vállalatok számára kevésbé jelent korlátot a tőke, mert a bankok a nagyobb múltú vállalatokat szívesebben és olcsóbban finanszírozzák.
Persze ez is egy olyan dolog, hogy több mindent el lehet róla mondani és van olyan is, hogy valóban egy kis vállalat innovatívabb és egy nagy vállalat pedig egy bürokratikus konzervállóbb intézménnyé vált, azonban ez a ritkább eset. Meg nem kell "félteni" a magyar kormányt. A nagy támogatásokat itt is a nagyvállalatok kapják.
