A jövőben majd visszanéznek a mi korunkra és csodálkoznak majd, hogy hogy lehettek az emberek ilyen "censored". A Nyugat megszerezte azt ami semelyik másik birodalomnak nem sikerült: egyértelmű világhegemóniát. Ez a dolog viszont szupergyorsan olvad egy csomó minden miatt. Például mert ami az egyik legnagyobb előnye, a technikai fejlettség elolvad, mert hagyja hogy folyamatosan ellopják titkaikat. Sőt elősegíti. Hála a felhő "erejének" ma már akár egy egész kontinens összes vállalatának titkát egyetlen akcióba ellophatja például Kína. Mondjuk a felhő ilyen szempontból azért nem teljesen jó példa, mert a vállalat vezetők éppenséggel kerülik a független felmérések és a nem független, de "lassú haladásról" beszélő felmérések szerint. Ha viszont komolyan gondolnánk az adatbiztonságot akkor a felhőt nem támogatni kéne, hanem betiltani. Nemrég mondta Zuckerberg, hogy a mai kor olaja az információ. Nos ha ez így van akkor engedjük, hogy ezt folyamatosan elszivattyúzák tőlünk. Horrorisztikus mértékű kárt okoz a kiberbiztonság hiánya, mégis ezzel nem nagyon törödnek az emberek. Mindenki ellenérdekelt rövid távon. A sok lusta egyszerű ember aki "nem akar a hivatalba rohadni", ezért legyen digitális állam; vállalati alkalmazottak, tulajok, főnökök, akiket csak a lóvé érdekel, tehát, hogy legyen meg a projekt akkor is, ha az egész biztonság szempontjából (és mostanában nem csak biztonság szempontjából) egy hulladék. Állami vezetők akik korruptak és a népszerűséget hajhásszák, hogy ők milyen modernek ezzel a digitalizálással. Egy olyan korban élünk amikor szinte mindenki a sírját ássa a saját népe hosszútávú érdekének. Lehet, hogy már a saját, de lehet, hogy a gyermeke életében be fog ütni a ménykő és az a Nyugat vége lesz. Ilyen jövőt építünk ma.

Sokszor hallottam már, hogy a Nyugat ma olyan mint a Római Birodalom hanyatláskor. Szerintem sokkal jobb hasonlítani inkább a Spanyol Birodalomhoz. Ez nem annyira ismert.

Nézzünk a jelenre. Ma Spanyolország egy harmadrangú európai ország. Nemrég még benne volt a potenciál, hogy az legyen ami volt mondjuk az USA a kilencvenes évek elején. Egy szuperhatalom. Ne röhögj.

Az egykori szuperstátus jelei most is megvannak. Többen beszélték egy ezredfordulós felmérés szerint a spanyol nyelvet mint az angolt akkoriban.

Spanyolországnak hatalmas területei lettek és az első birodalom lett ahol "sohasem nyugszik le a Nap”. Európában is megszerzett örökösödés útján egy csomó területet és a gyarmatokról ömlött az arany és ezüst és egyéb dolgok. Félelmetes nagy hadiflottája volt.

Nos nézzük hogy cseszték el ezt a páratlan nagy elönyt. Nos voltak akik ezt felépítették és azoknak születtek gyerekik és...

"A renaissance és a reformatió az emberi szellem felszabadulásának, az örökölt tekintélyek megtámadásának kora. A felszabadulás nagyot alkotott, de egyúttal nemcsak romboláshoz, hanem az erők szétforgácsolásához is vezetett."

Nekünk ott van az 1968-as generáció "lázadása" és rombolása azóta is.

"Képzeljünk el egy egész népet, mely lovag, mely becsületét helyezi mindennek föléje, oly népet, melyben e pontban alig van különbség a herczeg és a napszámos közt. Igaz, hogy gyakorlat híján minduntalan beleütközik a mindennapi élet apró akadályaiba, igaz, hogy végtére is arra a nyomorult sorsra jut, mint az «elmés, nemes» Don Quixotte, kiben a spanyolok legnagyobb költője megszemélyesítette nemzetének tragikus bűnét. De mit törődhetik az, kinek lelkét a magasztos tölti el, apró-cseprő, közembernek való dolgokkal? A lelki emelkedettség gyakorlati érzék nélkül bukáshoz vezethet egyest, államot egyaránt, de nagy történeti eredmény e nélkül nem érhető el soha. Sokan lesznek mindig, kik csak a siker után itélnek, de a történetírónak méltatnia kell a szellemi erőt, vezessen bár babérhoz vagy kudarczhoz."

Ez majd később világos lesz.

"Különös, de jellemző tény, hogy ez a világbirodalom, mely az akkor leggazdagabb országokat foglalta magában és melyben Németalföld kivételével mi sem zavarta a belső rendet, egész fennállása alatt a legnagyobb financiális zavarokkal küzdött. Nem segített azokon a mexikói és perui bányák jövedelmének óriási növekedése, nem segített az adók emelése és irgalmatlan behajtása, nem enyhítette hatásukat Portugallia és India kincseinek birtokba vétele, még a végső eszköz, az adósságok nem fizetése sem használt."

Az USA a legeladósodottabb állam abszolút érték szerint és az európai államok is rosszul állnak meg Japán is, meg mostmár Kína is. Hiába nagy iparhatalmak akik előállítanak szinte mindent mind úszik adósságban. Pedig béke van nem úgy mint a spanyoloknál, de ebbe ne menjünk mélyebben bele.

"Ha igazi nagyságát meg akarjuk ismerni, katonaságát kell szemügyre vennünk." "A spanyol sereg nagyjában Gonsalvo de Cordovának és V. Károlynak alkotása s Fülöp nem igen változtatott szerkezetén." "Valamennyi újabb európai hadseregnek ez szolgáltatta mintáját."

"Hanem azok a bajok, melyek ezt a páratlan szervezetet aláásták, már akkor is jelentkeztek. Először is a király már nem volt hadvezér, nem is sokat törődött katonáival, hanem mindent irnokaira bízott. Ebből következett, hogy a kapitányok, kellő ellenőrzés híján, a magok részére foglalták le a különben sem rendesen fizetett zsold java részét, s így a legénység a maga és családja fentartására egyenesen rablásra volt utalva. Ez idézte elő azokat a szörnyű katonai lázadásokat, melyeknek nemcsak a hadi vállalatok sorsára volt néha kárhozatos befolyásuk, hanem a melyek velejében támadták meg a sereget összetartó fegyelmet. Már 1553-ban is a zsoldjukat rendesen meg nem kapó spanyolok garázdálkodása volt egyik főoka a Habsburg-uralom megrendülésének Erdélyben és a katonai lázadások ezen hatását a németalföldi háborúban is alkalmunk lesz kiemelni.

Bürokrácia, korrupció; a legfelső vezető elszakad a valóságtól. Olyan emberek igazgatnak fontos dolgokat akik gyorsan megakarják magukat szedni.

Másodszor, a sereg számbeli túlsúlya és az ezredek teljessége is csak addig volt fenntartható, a míg a spanyol nemzet nagyon meg nem fogy. A XVI. század elején sokan, s épen a legvállalkozóbbak és legvitézebbek elmentek az új világba és nemzedékük ott elpuhult vagy elfajult, de mindenesetre elveszett a katonaságra nézve. A honnmaradtak közt a legerőteljesebb rész a zászlók alá sietett, verekedett franczia, török, német, olasz és hollandus ellen. Honnét fogják a hézagokat pótolni, midőn a lakosságnak óriási része elmegy papnak, a nők pedig apáczáknak? Ehhez járult, hogy Campanella megjegyzése szerint a spanyol nők «túlságos hevességök miatt» nem igen termékenyek. Ezért a spanyol világuralomnak ez a híres szószólója azt ajánlja, hogy a király ne nyomja el az alávetett népeket, hanem nyerje meg őket jó törvényekkel, hogy aztán fiaik közül lehessen katonaságot szerezni. Ha jók lesznek a közállapotok, a leányok hozomány híján nem kényszerülnek klastromba vagy nyilvános házakba lépni, a férfiak pedig papoknak és szerzeteseknek beállani. Azt ajánlja, hozzák be az elsőszülött örökségét, hogy a többi testvér aztán menjen katonának és mindenkép mozdítsák elő és jutalmazzák a nősülést. Engedjék meg a katonáknak, hogy bárminő nemzetbéli nővel házasságra léphessenek. Ha eretnek a nő, az nem baj, majd megtéríti a férje. A szegény s talált gyermekeket pedig gyűjtsék össze és állami költségen katonákká neveljék őket, szintúgy a leányokat is neveljék katonafeleségeknek. Világos, hogy ezekben a tanácsokban a török példának s különösen a janicsár intézménynek hatása nyilvánúl.

Bármily különösek és kivihetetlenek is a mi szempontunkból a XVII. század nagy állambölcsének tanácsai, egészséges magvat, igazi történeti felfogást találni bennük. Mert a leghatalmasabb és legszerencsésebb sereg sem tarthatja meg elsőségét, ha azon nemzet, mely szüli, belső átalakulása következtében képtelenné válik fenntartására és fejlesztésére. Ezért a birodalom belső állapotainak megismerése nélkül nem ismerhetjük sem politikai nagyságának, sem hanyatlásának okait.

Katonaságra elveszett emberek; férfiak, nők akik nem házasodnak és csinálnak gyereket. A végén kiemelt rész amivel Európa vezetői ma nem törődnek.

"a góthok utódai nem igen értettek megműveléséhez, vagy méltatlannak tartották a munkát hősök ivadékaihoz. A nemzet egész tragikuma ezen büszkeségéből és elbizakodottságából származik."

Bizonyos munkák piszkosak amiket nem végeznek el. Mint ma az európai gazdag országokban.

"Villars franczia követ neje, ki 1660-ban járt Spanyolországban, látott ugyan itt-ott dolgozni parasztot a mezőn, de mihelyt jő valaki, ott hagyja az ekét és kardot köt. Szégyennek tartaná, ha valaki őt, nemesek sarjadékát, munkánál találná. Biscayában és Navarrában mindenki nemes, még a vízhordó is az. A legkisebb kunyhóban is őrzik a család történetét és ha az ősök annyi szolgálatot tettek a koronának, az ivadék nem véthet származása és méltósága ellen. Ez a büszkeség, lustasággal párosulva, még abban is megakadályozza őket, hogy bevessék földjeiket, és ha terem valami, az idegenek érdeme. Inkább éhen halnának, sem hogy oly munkát végeznének, mely szerintök rabszolgának való. A paraszt ott ül, valami régi regényt olvas, Helyette mások dolgoznak és pénzelnek."

Ma meg mindenkinek diploma kell még a utcaseprőnek is lassan. Ma mindenki értelmiségi. Annak kell lennie. Ma is sokszor idegenekkel végezetetik el a "nem szeretem" munkát és inkább fizetnek érte.

"De nemcsak a paraszt nemes, az a szolga, a kereskedő, az iparos, sőt még a koldus is. Mindegyikkel a szerint kell beszélni, különben fellázad benne a nemes vér, melyet ő a királyénál sem tart roszszabbnak. Ha a szakácsot meg nem becsülik, képes megmérgezni az urát. A mészáros nagy kegynek tekinti, hogy egyáltalában elad valamit. A vevő jár az eladó kedvében és nem megfordítva. Az emberek utolsó filléröket odaadják, éheznek családjukkal együtt, csak azért, hogy uraknak tartsák őket. Az ilyen nép csak rabszolga munkával tarthatná fenn magát, s mivel az még sincs mindenkinek, ágyban maradnak az nap, mikor egyetlen ingöket mossák és bőjtölnek kopott díszruháikban.

Ma már mindenkinek igyekeznek diplomát adni... bármilyet. Ma az emberek hiteleket vesznek föl, hogy menőbbnek tünjenek. Modern robotolóknak ott vannak az Európa pereméről jövők.

"Mert az egyházaknál, a grandoknál, sőt még a kereskedőknél is felhalmozott gazdagság csak kincs és nem mozdítja elő a termelést. Iparba, gazdaságba nem fektetik, hiányzik minden vállalkozó szellem, még jó ha járadékot vásárolnak és annak kamataiból élnek. Sokan egyszerűen megtartják a készpénzt és azt lassankint elfogyasztják halálukig. Ha egy apa meghal, pénzét annyi részre osztják, a hány gyermeket hagyott, aztán lepecsételik és senki sem nyúl hozzá, míg az árvák fel nem nőttek."

Idézet a korábbi cikkemből: "A legendás befektető szerint a Fed monitáris lazítása csak a felső 0,01 százaléknak kedvezett, míg az átlagos amerikaiak csak szenvednek miatta:" "Az amerikaiak 50 százalékának egyáltalán nincsen vagyona."

"Így aztán pang, tönkre megy minden. Még a bányaműveléshez sem értenek, leggazdagabb ezüstaknáikat használhatatlanokká teszi a víz. Sevillában Fülöp trónralépése idején 16000 szövőszéken dolgozták fel a selymet és a gyapjút; hatvan évvel később már csak 400 szék volt. A nagy fensíkok főkincse, a merinójuh is pusztulóban volt. Fülöp uralkodása alatt 7 millióról 2 millióra csökkent a számuk. Ugyanazon idő alatt a népesség 10 millióról 8 millióra apadt és a XVII. század vége felé már alig volt 6 millió. Ezt pedig nem csupán háború, a kivándorlás, a mórok és eretnekek kiirtása okozták, hanem legfőképen a rossz gazdasági viszonyok."

Lassan ez vár ránk. Csökken a lakosság akikkel meg pótolnák inkább csak terhek, sok korábbi tudás odaveszett. Sok ipari dolog elvittek Ázsiába és akik ezekhez értettek nem adták át a tudást Nyugaton újabb generációnak. A spanyoloknál pedig leszoktak arról, hogy ők maguk csinálják, hisz meg tudták vásárolni amit csak akartak az "aranykorban".

"Ezek ugyanis, mint már Campanella is annyira kiemelte, megnehezítették a család alapítását és a lakosság igen jelentékeny részét oly pályákra szorították a melyeken fel volt mentve a magáról való gondoskodástól és a lealázó munkától."

Európai szülők általános törekvése.

Ilyen volt első sorban a papi pálya, melyhez különben is vonta a spanyolokat vallásos rajongásuk. Fülöp példájára, ki az Escurialt oly fényes alapítványokkal látta el, a grandok is vetekedtek klastromok alapításában. 1610-ben 988 apáczaklastrom volt magában Castiliában és már 1570-ben 312.000-re tették a papok, 400.000-re a szerzetesek számát. Ugyanakkor az adófizető (nem nemes) férfilakosság száma csak 1,400.000 volt. Ez volt a megélhetés legbiztosabb módja s nemcsak a hidalgók tolongtak oda, hanem a pecherok (közemberek) is, mert azok a családok, melyeknek egy tagja pap volt, bizonyos kiváltságokban részesültek. Egyuttal, mint természetes, a földbirtoknak és a pénznek is mind nagyobb része papi kézre jutott. Fülöp utódai alatt még inkább egy nagy klastromhoz lőn hasonlóvá az ország. Már a kis gyerekeket is szerzetes ruhában járatták; a királyi család tagjai is azt vették fel haláluk előtt. Ha ez így halad, panaszkodott a Cortes 1623-ban, nemsokára nem lesz lakója a községeknek, nem lesz paraszt a mezőkön, nem lesz hajós a tengeren. A házasság egészen meg fog szünni. Sokat tanácskoztak azon, hogyan lehet a bajon segíteni és végre megtalálták az orvoslást. Szt. Teréziát tették meg a birodalom védőasszonyának. Igaz, hogy aztán attól tartottak, hogy régi patronusuk, San Jago, megfeledkezik róluk.

Kevés ember tart el sok inaktívat, ebben is hasonlítunk. Sok ember nem akar újra megházasodni, nem akarnak gyereket.

"A dologtalan urhatnám existentiák másik nagy részének a nagy urak szolgálata nyujtott hajlékot. A nőket nagyszámú társalgónő és nőcseléd veszi körül, kik úrnőjükkel töltik az időt, ott vénülnek meg a házban."

Ma a szülök mellett, vagy saját lakásban vénülnek meg egy macskával és egész nap facebookoznak.

Ki maradt dologtevőnek? A rabszolga, a mór eredetű ember és azok, kik még nem tértek el az ősi szokásoktól. De számuk egyre fogyott. És ezt nemcsak a földmívelést, ipart, kereskedést sujtó adók elviselhetetlen terhe okozta, hanem mindenek fölött a becsületes munkának megvetett, lenézett volta. Így aztán nem csuda, ha minden jövedelmező foglalkozás idegenek kezére jut. Az ipar egészen kivész. Még csak ágyút sem tudnak önteni a félszigeten; a folyamok szabályozására, a bányák rendbentartására idegen, német vagy olasz mérnököket kell tartani. A városok megtelnek piszokkal és Madridban nagy ujításnak nézték, midőn a XVIII. század elején megtiltották a ganajnak az utczákon való lerakását.

Nyugaton is sokféle az ipar kiveszett és idegenek végzik a munkát akik egyre kevesebben vannak mert nem szaporodnak a közép-európaiak se és a migránsok akik meg jönnek Afrikából nem dolgoznak csak segélyt kapnak inkább.

"etiquette vette körül, mely a Habsburg királyokat is hozzáférhetetlen rabokká tette."

A vezető elszakadása az alattvalóktól... az európai átlagember véleménye ma se számít sokat, hiába mennek a felmérések, hogy valamit a lakosság mondjuk kétharmada nem akar akkor is azt csinálják a politikusok.

"Ez az ősi aristokratia, azonban, minden bűnével és gőgjével, még különb volt az újnál, a hivatalnokok osztályánál. Ezeknek tán legnagyobb részük volt az ország nyomorában. Még mindig a hűbéres felfogás volt a túlnyomó: mindenki eszköznek tekintette tisztét arra, hogy mindenből, a mi annak körébe esik, a lehető legnagyobb hasznot húzza."

A hivatalnokok ma is ilyenek. De én ide számítom a számtech világ csillagait is, akik leszarják, hogy mekkora veszélynek teszik ki az embereket, akkor is csinálják a "projekteket".

Mivel a honi ipar csekély, mindent be kell hozni a külföldről. Már 1560-ban a külföldről hozták a selyem és gyapjúszöveteket, brokátot, kárpitokat, fegyvereket. A fényűzés, a divat a külföldtől tette függővé az országot. «Angol rövid kabátokban, lombard sapkában, német czipőben, savonai bundában jártak. Hollandus gyolcsba öltöztek és még a gallérok himzése is fontos beviteli czikk lett. Az abroszokat Antwerptől hozták, a szobákat brüsszeli kárpitok diszítették, az író asztalokat Flandriában készítették. A díszruhához kellett a florenczi brokát, az imádsághoz a Francziaországban készült csinos olvasó.Mindezért készpénz járt. Csak a belföldi ipar önállóvá tétele, vagy a fényűzésnek korlátozása, vagyis a spartai életmód behozása állította volna helyre az egyensulyt. De az egyik ép úgy ellenkezett a nemzeti erkölcscsel s különösen a nemesi büszkeséggel, mint a másik és így a pénz hiányának a külföldtől való függés volt a szükséges következése.

A Nyugat is függő külföldre; van akinek borzalmas a külkereskedelmi mérlege akinek meg nem, annak a nyersanyagok amik kellenek. A normális balanszra nincs törekvés.

"Sokkal nehezebben oldható meg az a kérdés: mi az oka annak, hogy alig egy emberöltővel a conquistadorok kora után a közélet minden terén annyi gyöngeséggel, hibával, mulasztással, a gyorsaságnak és határozottságnak oly nagy hiányával találkozunk."

Egy generáció elég, hogy a kényelem mindent tönkretegyen.

Az EU vezetői a példái a gyöngeségnek, hibáknak( vagy árulásnak) mulasztásnak, gyorsaság és határozottság hiányának. Erre a migrációs válság remekül rámutatott és még nincs vége.

"A spanyol lelkületnek megfelel a harcziasság, az elszántság a döntő pillanatban, de nem a folytonos szellemi és anyagi munka. Olyan óriási történeti munkát végeztek két emberöltőn át, hogy most jól eshetett pihenni a babérokon. És a mint az egyes, mihelyt csak lehet, nyugalomba vonul, megelégedve épen annyival, a mennyi a puszta élethez tartozik, a katona őrségbe, a nemes és polgár hivatalba, klastromba vagy szolgálatba, a kereskedő és iparos oly módon, hogy járadékra váltja vagyonát: úgy készül nyugalomba menni az egész nemzet, beérve azzal, a mit addig megszerzett. Már pedig küzdelem a világ, az uralom csak folytonos erőfeszítésnek, haladásnak bére."

Egyre többször olvasni, hogy Nyugaton a férfiak kilépnek a társadalomból és nem dolgoznak.

Rövidebben összefoglalva a történetet.

A Spanyol birodalmat és a Nyugat gazdagságát is kemény munka hozta össze. Aztán elég volt csak egy generációnyi idő, hogy minden inkább a szétesés irányába menjen a további javulás helyett. Az emberek kényelmesek lettek és lusták és elkezdték elkótyavetyélni az örökségüket ami biztosította volna, hogy ne csak nekik, hanem az utánuk levőknek is jó legyen. A spanyoloknál lényegében a nagy gazdagság miatt és a katonai "becsület miatt" kihallt a saját ipar, mezőgazdaság. És olyan kényelmesek lettek, hogy inkább éheztek, mint változtattak. A Nyugat a kényelemért odaadta a biztonságát. Hála neki a milliónyi bicikliző országából egy hozzámérhető nagyhatalom lett és Kína talán majd háborúba bocsátkozik később és a kényelem későbbi ára a teljes bukás lesz lehet. Továbbá odaadta ipari tudását és ma is folyamatosan mindenféle üzleti titkait, mert olyan kényelmes ez a digitális világ ki nem szarja le, hogy ellopnak tőlünk mindent, hogy a világ legnagyobb rablása folyik folyamatosan minden nap. Évtizednyi fejlesztés; b@sszuk fel a netre lopják el. Odatesszük nyakunkra a kést, kiépítjük a sérülékeny digitális államot és pl. az áramellátást is támadhatóvá tesszük, mert jaj olyan kényelmes. Önvédelemhez se értenek az emberek, de folyamatosan engedjük be az olyan harcedzetteket akik utálnak minket, sőt pl. a német hadsereget velük töltik fel, ha baj lesz inkább a "saját" országára fog igy támadni. A Nyugat is teli van mindenféle külföldivel akik helyettük végzik el az "alja" munkát és megint aktuális, hogy a "házasság eltünik" és a lakosság száma leapad. Sőt nekünk még itt lesznek a drága belső ellenségeink is. A külföldtől való óriási függés is megvan.

És ami még inkább elszomorító lehet: Ezeket a folyamatokat akkori "elemzők" látták, de nem tudták megállítani az összeomlást, lényegében a megsemmisülésre beállásra elég volt egy nemzedéknyi idő. Ma a Nyugat soha nem látott tanulságanyaggal rendelkezik, rengeteg "think-tank" van, meg egyetem. Ezek nem fognak segíteni. Hiába mutatják ki, hogy ami megy mennyire rossz, egyszerűen a rövidtávú érdekek után megy szinte mindenki, úgyhogy a jövő nem lesz fényes. Ez nem lenne szükségszerű, egyszerűen felelősen gondolkodó emberek kellenének, de ma nem azokat az időket éljük. Ez nagyon igaz a számítástechnika területére is...

És még valami ami nagyon illik a mai korunkra és a spanyolokra is. Egy idézet Bismarktól.

‘I am firmly convinced that Spain is the strongest country of the world. Century after century trying to destroy herself and still no success.’

"Meg vagyok győződve arról, hogy Spanyolország a világ legerősebb országa. Évszázadokon át próbálta elpusztítani magát, és még mindig nem sikerült. "

A Nyugat is mostanság ezen dolgozik nap mint nap. A számítástechnika ebben is nagyban segíti.