Kína helyzete nagyon más ma már mint kb. tíz éve volt. Vicces a mainstream. Amikor tartott a valóban nagy fellendülés Magyarországon mindenfelé még a Kína gagyi és gyenge szöveg ment, aztán amikor elkezdődtek a változások ami a zuhanásához vezetettek... na akkor jött itt Magyarországon a mainstreambe, hogy hóó, ők lesznek az új szuperhatalom.

Én itt írtam arról például, hogy mennyire megváltozott a helyzet Kínában, és ezt még Orbán Viktorék se veszik tudomásul, legalábbis a nyilatkozatuk mintha kb. 15 évvel ezelőtti helyzetet tükrözné és semmi jele annak, hogy látnák milyen más már a helyzet.

Most találtam egy magyar cikket amiben először látom, hogy megemlítik... talán mégsem lesz az a szuper szuperhatalom Kína, mint aminek itt harsogják manapság sokan. Japán se lett, pedig annó róla harsogták ezt. A cikkben azonban vannak még más érdekes dolgok is.

"A kínai észjárásról" 

"Kína lehetséges gazdasági világelsőségéről élénk viták zajlanak a hozzáértők és a kevésbé szakavatottak között egyaránt. A viták ellenére biztosra vehető azonban, hogy amennyiben az a prognózis valósul meg, miszerint Kína sosem előzi meg legfőbb riválisát, az Amerikai Egyesült Államokat, az ázsiai óriás akkor is megkerülhetetlen világpolitikai tényező marad a jelenben és a távoli jövőben egyaránt."

Meglehetősen sok a bevezető rész a cikkben, aztán meg megint eljutunk oda, amitől féltem, hogy elcseszi az egészet... ez pedig Henry Kissenger könyve "Kínáról".

"Kína történetében egy több évszázados bezárkózás vezetett oda, hogy az indokolt magabiztosság ellenére, a "mennyei birodalomn" sokáig nem vált tényleges nagyhatalommá.  Kiegészítésül érdemes megjegyezni, hogy Kissinger Kínáról című könyvében elárulja, hogy a hódításokhoz megvolt Kína képessége és ereje, azonban önként lemondott a barbár világ meghódításáról."

Nekem is megvan a könyve, mert annyit áradoztak róla, de... ááá... szerintem elég nagy butaság van benne és az a vicces, hogy abból a több száz oldalas könyvből képesek pont az a buta rész idézni mindig.

Ez pedig az, hogy nem kell félni Kínától, mert évszázadokkal ezelőtt amikor támadhatott volna nem támadt és ez ilyen mentalitás náluk.

Komolyan erre építeni a diplomáciát és ezt idézgetni mindentütt... Ááááá.

Nézzük csak...  1, mostmár nem kínai császorok uralkodnak arrafele hanem... kommunisták. "Kicsit" mások ők mint a korábbiak. 2, Kína azért nem támadt másokra akkor, mert úgy gondolta, hogy magán kívül minden fejletlenebb és gagyi és a területek elfoglalása csak a birodalom fenntartásának a költségeit növeli a semmiért. Ezt se gondolja már. 3, Ez a gondolkozás nem vált be. Nemcsak azért, mert lemaradt és a nyugatiak rá tudták az akartukat eröltetni, hanem már sokkal korábban a barbárok megtették ezt. A világtörténelem talán leglehetlenebb csatájában legyőzték Kínát. Figyelem, Kína veszett egy több mint egymillió vs pár tízezres barbár sereg csatában. Ez emberi számítással tényleg lehetelennek tűnik, de megtörtént és Kínának barbar uralkodói lettek, csak átvették az kínai kultúrát és egy idő után ugyanolyanok lettek mint a kínaiak. De a lényeg... a szarunk másokra és lenézzük őket gondolkozás nem jött be, amerikát se ők fedezték fel. 4, alapvetően ha még most is császárok leszármazottai lennének ott az uralkodók, akkor se lehet a politikánk fő támasza az, hogy mit tettek több száz évvel ezelőtt; egyszerűen lehet hogy mostmár nem ezt fogják tenni. Ennyit Kissengerről.

"1644-től 1911-ig az újítások és a találmányok gyakorlatilag be voltak tiltva a kínai császárságban. A XV. században, a császári udvar kijelentette, hogy a világ többi részében nincs semmi, amire Kínának szüksége lenne, semmit nem szabad megváltoztatni.

Az izoláció a kínai gondolkodásban maradandó nyomot hagyott. Évszázadokra tabuvá vált bármiféle változtatás."

Viktorék talán kevésbé lettek volna annó lelkesek, ha ezt tudják:

"Sok félreértésre ad alkalmat, ha nem tudjuk, hogy Ázsiában, ezen belül pedig Kínában különösen, nem illik egyértelmű nemet vagy igent mondani. Inkább az igék pozitív és negatív formáinak használatával fejezik ki az igen és a nem fogalmát, meglehetősen homályosan."

A "nyitás" óta nem is értünk el szinte semmit.

"Ennek történelmi gyökerei vannak, a császárkori Kínában a feljebbvalóknak adott nemleges választ kellett úgy tompítani, hogy az ne legyen sértő. Ennek a modornak a kultúráját olyan tökéletesre csiszolták, hogy a külföldiek néha nem is tudják kihámozni a diszkréten mondott nemet. A „tompított nem" főleg a politikai és a gazdasági kapcsolatokban él tovább, ebben a közegben tehát még szenzitívebbnek kell lenni a rejtett üzenetek megértésére."

Aztán eljutunk lassan arra a részre ami megmutatja, hogy szinte teljesen függetlenül azoktól amiket korábban írtam miért se lehet Kína igazi vezető hatalom a világban.

A kommunisták még arra az egy hasznos dologra se voltak képesek, hogy kiirtsanak gondolkozásmódokat amik nem felétlenül állnak a valóság talaján, vagy más módon nagyon károsak:

"A jin-jang ellentétpár tulajdonképpen az egész életre kiterjed, az étkezéstől a napi rutinon át a társas kapcsolatokig, az asztalra kerülő ételeket és azok felszolgálási sorrendjét éppúgy meghatározza, mint a helyes időbeosztást. A szerző elmondása szerint a jin-jang megértése nélkül nem lehet megérteni a kínai kultúrát."

„A jin jang elv valójában magyarázatot kínál a világegyetemben létező összes dolog viselkedésére, legyen az szerves vagy szervetlen, valamint a világegyetemet egészen a kvantumfizika szintjéig átható láthatatlan energiára is."

"Kínában a kettősség az élet minden területén megmutatkozik, az emberek gondolkodásában kiváltképp. Az amerikai, nyugatias külsőségek mögött, a kínai emberek valódi karakterét meghatározó hagyományos motívumok sokasága él."

"Pedig a feng-shui, azaz a földjóslás valóban hatalmas szerepet játszik a kínaiak életében."

"A rengeteg szenvedéssel járó erőszakos átalakítás nem érte el a célját, a kínaiak eredeti karaktere túlélte Mao-t. A békés úton végbemenő amerikanizálódás sokkal hatékonyabb munkát végez a kínaiak belső átformálásában."

"Kínában háromféle etika érvényesül, attól függően, hogy a körülmények mit indokolnak: a hagyományos kínai, a nyugati és a kommunista etika. Minél távolabbra kerülünk a hatalomtól, a központi kormányzattól, annál kevésbé lesznek ideológiaiak, kommunisták a követett erkölcsi elvek.

Az üzleti világban a nyugati minták és erkölcs követése a meghatározó, ugyanez vonatkozik a közigazgatásra is. Azonban az élet legtöbb területén a hagyományos szituációs etika a meghatározó, ami alatt a cselekvés, viselkedés olyan rugalmas normáit kell érteni, amelyek nem egyetemes elveken alapulnak, hanem az adott körülményekhez igazodnak. A könyv szerzője fel is hívja a figyelmet arra, hogy Kínában nem minden az, aminek mutatják."

És elérkeztünk ahhoz a részhez ami mutatja, hogy Kína nagyon híjján van valaminek ami alapvetően szükséges ahhoz, hogy egy nagy ország jól működjön:

"A kínaiak tehát teljesen természetesnek tekintik, hogy nem minden törvényt kell betartani, csak aminek van értelme az adott szituációban. Az egyes tisztviselők ma is feljogosítva érzik magukat a hagyományok alapján, hogy szabályokat és törvényeket a saját szellemük szerint értelmezzék vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyják őket."

Azonkívül ez a hozzáállás szerepet játszik abban, hogy simán ellopják mások szellemi tulajdonát. Azonkívül ami még inkább fontossá teszi ezt az állítást; korábban levezettem, hogy a gyors hanyatlás egyik legfőbb oka nem is a központi kormányzathoz köthető, hanem az úgynevezett árnyékbankrendszerhez, meg az országrészek kormányzatához, akik az eladósodottság egyik legnagyobb okozói; szóval a kisebb emberek akik miután látták, hogy a nagy fellendülési storynak vége, mindenáron maguknak a meggazdagodást el akarták érni és ezért lényegében az országuk fényes jövőjével fizettek.

"Előfordul, hogy egy hatósági rendelkezést, a lakosság egy adott körzetben figyelmen kívül hagy, mert nem értenek vele egyet. Az illetékes hatóság, minisztérium pedig visszavonja azt, azzal az indoklással, hogy csak tesztelték a törvény fogadtatását. Tulajdonképpen tudomásul veszik az emberek döntését, azonban ez csak bizonyos keretek között működik, a fontos rendelkezések hatálya nem múlik azon, hogy a lakosság egyetért-e vele vagy sem."

Na ezt merték volna megtenni egy Sztálin alatt...

"Az egyik jelentős kulturális különbség kelet és nyugat között, amely szintén áthatja az élet minden területét, hogy a hagyományos kínai gondolkodás mai napig elsősorban érzelmi tényezőkön alapul, szemben a nyugati gondolkodással, amely a tényekre, az objektív, ésszerű megfontolásokat követ."

Ez se kedvez annak, hogy a világpolitika legfőbb irányítója legyél. Egyébként szinte mindenki amikor ilyet olvas, hogy érzelmi tényezőkön alapul a politizálás azt gondolja, hogy ez valami nagyon aranyos kedves dolog, nekünk is ilyen kéne... de az igazság az, hogy Kína esetében ez olyan dolgokat jelentett például, hogy dacára a rengeteg érvnek ami az ellen szólt, hogy mészárlásokat csináljanak a tienanmen téren mégis megtették. Ugye szép szavak Nyugaton, hogy "hallgas a szívedre", pedig a szív olykor azt mondja, hogy állj bosszút és legyél egy megveszekedett véresszávú vadállát.

"Hitviláguk azonban nem nyugati értelemben vett vallás, egy sor babonás hagyományt követnek. A számoknak hatalmas jelentőséget tulajdonítanak, a szerencsét hozó számoknak és a szerencsétleneknek. "

Oké ilyet se csinálhat egy nagyhatalom... Jaj, ma mittudom én 13.-ka van, most a seggemen ülök és nem csinálok semmit, miközben azonnal be kéne avatkozni. Például.

"Az üzleti életben és a politikában is jó azonban, ha tanulmányozzuk a kínai babonákat és hiedelmeket, ez sokat lendíthet egy adott ügyön."

Na ne, ez nagyon gáz. Szörnyű élete lehet azoknak akik ilyen hülyeségekbe vannak beleragadva és ettől függ mit tesznek és mit nem.

Amúgy az egész cikk a szerző saját és egy könyvben leírtak köré épül, lehet érdemes lenne elolvasnia Viktoréknak azt a könyvet.