A biotechnika témát folytatjuk... Ki ne hallota volna már, hogy ezzel az eszközzel meg lehet menteni a veszélyeztetett vadon élő állatokat. Első látásra egyszerűnek tűnik: Az apadó állatnépességet megsokasítjuk a tudomány segítségébel, úgy hogy klónozzuk a létező egyedeket. Csakhogy ez korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. Ez már a legelső veszélyeztetett fajból származó klón megszületésénél egyértelművé vált: a Noénak nevezett apró gaurborjú, -ami egy ritka vadmarha egyedének pontos mása volt- megszületése után harminchat órával bélfertőzési jeleket mutatott, rá tizenkét órával elpusztult.  Ez arra utal, hogy a vadon élő állatok klónozása esetében is ugyanazokkal a komplikációkkal és nehézségekkel kell számolni, amelyek a házi kedvencek klónozása közben merül fel. Az állatállomány gyarapítása csak az egyik probléma amivel meg kéne bírkozni, ha klónozással akarunk fajokat menteni: számos veszélyeztetett faj kilátásait a kellő genetikai sokszínűség hiánya is fenyegeti. Ez a megcsappant diverzitás sokféle problémát okozhat. Ritka káros mutációk üthetik fel a fejüket. Vagy ha egy olyan fertőző betegség támad az egyedekre amire mindegyik egyformán fogékony, az egy csapásra véget vethet ezeknek az állatoknak.

Számos intézet pedig arra vállalkozik, hogy olyan fajok klónozásával próbálkozzon meg, amelyek már egy ideje kihalltak. Pl. ausztrál kutatók szeretnének életre kelteni az erszényes farkast. 1936- ban halt ki. Az erszényes farkas kipusztulásának idején még nem ismerték azt az eljárást, amellyel az állatok sejtjeit a hibernált állapotban gondosan meg lehet őrizni, de maradt tőle néhány szuvenír: kiszáradt bőrdarabok és ráncos, csupasz, alkohollal teli üvegtartályban úszkáló kölyöktetemek. Mindezek nem a legideálisabb körülmények a DNS megőrzésére, mivel a DNS idővel lebomlik, de lehet, hogy ezekből a mintákból majd mégis lehet, klónozni ilyen farkast. A különböző DNS maradványokat össze kell illeszteni.

És mi a helyzet a dinoszauroszokkal? A dinoszaurus-DNS ahhoz már túlságosan lebomlott, hogy klónozni lehessen, de felmerült egy új ötlett, hogy hogyan is lehetne mégis visszahozni őket. A tudósok ma úgy vélik, hogy a madarak a dinoszauroszok jelenkori leszármazottai és a génállományuk olyan mértékben hasonlít egymáshoz, hogy vannak akik szerint lehetséges, hogy csirkeembriókból "visszamodellezéssel" létre tudják hozni a dinókat.

Ha le is küzdenék az összes technikai akadályt a kihalt fajok feltámasztásával nem biztos, hogy jót tennénk ezekkel az állatokkal.Ennek a világnak a környezete már teljesen más. A vadonban nem tudnának megélni könnyen lehet, és akkor mi lenne ezekkel az állatokkal: látványosság lesz belőlük, nem több mint vásári furcsaság, amelyeket kutatóintézetekben és állatkertekben mutogatnak majd. A környezetvédőknek ez a baja a klónozással: ezzel a technológiával sorozatban állíthatunk elő új állatokat, de anélkül, hogy visszaállítanánk természetes élőhelyüket. A klónozás nem oldja meg az előhelyek pusztulásának a gondját, és más olyan emberi tevékenyésgeknek a problémáit, amelyek a vadon éló állatok létét veszélyeztetik. Ráadásul ezeket az állatokat újra meg kéne tanítani élni a vadonban.

A problémáktól függetlenül ez is egy eszköz lehet, de sok problémát kell még legyőzni...