A médiák is tele vannak ilyen gerenráció kutató cikkekkel. Miért ez a függőségszerű érdeklődés az újabb generációk iránt, hogy milyenek? Idézni fogok most több "generáció kutatót" is. Szóval mit akarnak ezek a "nagyon különleges" újak?

"'Illés Boglárka: Ha röviden válaszolnék, akkor annyit mondanék, amit mindenki más. Biztonságot jelentő munkát és otthont, amelyre bátran építhetik jövőjüket, családalapítási terveiket."

Ez a megállapítás. Igen, tulajdonképpen miért is lenne már annyira más egy új nemzedék? Az emberek nagyon is hasonlóak. Minek ez a sok kutatás, meg érdeklődés? Meg akkor miért most indult a kultúrharc?

Nos, az emberek kb. ugyanolyanok, mások azért lehetnek mert mesterségesen valamit manipulálnak, valamit megváltoztatnak, hogy ne fejlődjön egészségesen.

Ez lett volna az Y-generáció. Mennyit olvastam róla... Ők lesznek az "elveszett generáció", a roncsgeneráció, a generáció amit ahogy Puzser megfogalmazta nem érdekel semmi gondolat, csak a fogyasztás, és abból is igazából jöhet a sz@r is.

Ugye a társadalom összetartásában végbement egy nagy visszazuhanás, sok a válás, gyerekeket a tv nevelte, nincs apaképe sokaknak. Szóval arra vártak, hogy ez a generáció egy beteg, elszigetelt generáció lesz, akik majd ellenállás nélkül elfogadnak mindent és ezért ekkor kell majd megindítani a kultúrháborút.

A dolog viszont nem jött be. Ezek a nagy viták amikről mi itt szinte semmit se hallunk Magyarországon a mainstereamben ami olykor nagy, olykor banális dolgok körül tör ki, mutatja, hogy a várttal ellentétben hatalmas ellenállást mutatott ki nemrég ez a generáció. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez a generáció mind valami keresztény, konzervatív figura lenne. Nem, sokszor inkább hasonlítanak a 30 évvel ezelőtti progesszívekre. Csak azt se tudjuk mi innen Magyarországról, hogy a progresszió külföldön visszafordult és ott pl. már szegregációért küzdenek a progesszívek,  meg identitarianismust nyomatnak, vagyis nem az van már, hogy mindenannyian jöjjönünk össze és ne figyeljünk a bőrszínünkre, hanem épp ellenkezőleg; a bőrszín az identitásod, a minden, és erre hivatkozva lehet mindenféle privilégiumot kizsarolni a fehér, most még többségből. Nagyon ellenséges az egész. És ezt sokan nem szeretik, de a fősodor nyomatja.

És hát mi történt. Most látják, hogy amit évek óta előrejeleztek, hogy végre eljött a generáció ami mindent benyel, inkább ellenáll mint korábban senki. Úgy tűnik, úgy döntöttek, hogy akkor is menjen minden tovább, csak majd cenzúrázzuk a véleményüket, szarba alázzuk őket, ők úgy is ilyen "roncsgeneráció" majd szépen meghátrálnak. Kb. itt tartunk most.

Nopersze ennek a pusztító folyamatnak vannak természetes szövetségesei, akik semmit se fognak tenni azért hogy ez leálljon, sőt. És ezek hétköznapi emberek.

Ugye, arról hogy milyen emberek akarják a digitális, netrekötött világot létrehozni már írtam sokszor, köze van pl. a korukhoz(éppenséggel az öregebbek), most ezt a dolgot kicsit kiegészíteném.

Szóval leegyszerűsítve, hogy néz ki a két típus, aki végigvinné a folyamatot akár a pusztulásba is és akik mindennapi emberek.

Egy leegyszerűsített képpel így mutatánám be, hogy kb. melyik is ez a  két típus:

Van mondjuk egy ember aki elért valami igazi nagy kézzelfogható dolgot és ez kiderült. Vannak emberek akik odamennek hozzá és kifejezik  csodálatukat gratulálnak, elvannak ragadtatva. És van aki nem megy oda gratulálni és nincs elragadtatva. Nem mintha nem gondolná, hogy okés a dolog amit csinált az illető, de nem éri el a küszöbét annak, hogy gratuláljon, nem tökéletes a dolog.

Ez a két embertípus alapvetően akik miatt végigmehet majd a folyamat.

NPC-nek nevezik őket, ( Non-playable character ) mert nincsenek önálló gondolataik, vagy nem érdekli őket a valóság. A hétköznapi ember inkább csak a második típust látja meg.

Az első, aki csodálattal gratulál, a realista, akit a külső világ érdekel. Gondolhatnád, hogy akkor ő vajon miért probléma, egy ember aki alkalmazkodik a külvilághoz és realista? Nos, egy olyan világban ahol nem nagyon kevés ember a tulajdonosa mindennek és így nagy hatással se rendelkezik arra, hogy manipulálja azt, hogy mit gondoljanak az emberek, ez az embertípus oké lenne.

Csakhogy rosszul látjuk ezt az embert, mert pl. most a nemrégi cikkemben írtam ugye, hogy írták, hogy az internet nem úgy jött létre már eleve, mint aminek szánnák most; hogy mindent azon intézzünk; már alapjaiban se biztonságos, de már mindenki ezt szokta meg. Ez a kulcs.

Igazából ez az ember nem alkalmazkodik a külvilághoz, mert akkor felismérné, hogy ez zsákutca és visszafordulna, hanem ez az ember igazából alkalmazkodás helyett illeszkedik. Beilleszkedik az aktuális szociális környezetbe ami igazából bármi lehet. Ha egy olyan környezet veszi körül ahol mivel megszoktak az emberek, hogy rosszul állnak hozzá az digitális világhoz akkor ő ehhez tartja magát, mégha az út vége totális összeomlás is. Ő bármennyire is  külvilágra figyel ha pusztul a társadalom, ő vele pusztul. Mindig a többséggel tart.

Ez az embertípus egyébként az igazság netovábbjának képzelheti magát és gyakran fórumokon igen idegesítő. Ősembernek szokta gúnyolni azokat akik most nem rajonganak mindenért amit a nagy techcégek elgondolnak, mert elhitették vele a fejében, hogy a többség úgyis mindent akar, amit a techcégek kitalálnak ( kutatások mutatják, hogy ma már korántsem így van ); ugyanez az embertípus volt, aki anno a feltalálókat szidta, hogy milyen hülyék, hogy újítanak, hisz mit tudom én... mindig is lovat használtak az emberek, ezután is azt fognak nem autót. Igazából alkalmozkodni kell a realitásokhoz, nem pedig illeszkedni a többséghez.

Ezeknek egy altípusa az, aki bár a környezetéből merít minden tudást, hogy mit gondoljon a dolgokról, viszont egy idő után mondjuk túl öreg lesz ahhoz, hogy változzon, vagy annyira hitt már egy dologban, hogy mást el se tud képzelni, ezért mikor látja, hogy a statisztikák mást mutatnak, hogy mit akarnak az emberek pl. akkor "kijavítja" az emberek véleményét. Pl. politikusok akik tisztára meg vannak győződve, hogy mindenki digitális államot akar, főleg a fiatalok, de amikor saját kutatásaik is mást mutatnak, figyelmenkívül hagyják, hisz egész életükben mást hallottak és biztos ez az egész csak tévedés, vagy aknamunka.

A másik típust pedig nem érdekli, hogy mit akar a külvilág, hanem van egy fantáziavilága ami mondjuk egy tökéletes digitális társadalomról szól és egyszerűen nem érdekli őt hogy ennek az építése közben a valóság folyamatosan visszajelzi neki, hogy amit akar az lehetetlen.

Ezek az embertípúsok mellé beállt a pénzvilág, de közben egyre többen vannak akik látják nem az kell nekik amit kínálnak.

A cikk elején írtam, hogy a generáció kutatás igazából azért érdekes, (mert bár az emberek ugyanolyanok nagyjából) sok nem normális körülmény érte az Y generációt amitől azt várták majd engedelmes zombi lesz. Vajon mi volt az ami ezt tehette velük, vagy legalábbis ezt várták tőle?