Sziasztok! Köszönöm nektek a jókívánságokat és azoknak akik kitartottak a kitartást...
Sajnos a dolog nem végződött úgy mint egy hollywoodi mesében...
Gondoltam rá, hogy megírom az egészet egy posztban, de nem tehetem, mert ha mindent normálisan leírnák, akkor azonsítható lenne az illető... Pedig jó lett volna, mert több dolog ami fontos lenne így kimarad... de azért pár dolgot leírnék.
Szóval az utóbbi talán már több mint két hónapban ápoltam valakit aki a családtagom, de igazából volnának neki más, közelebbi családtagjai is... csak ők ilyen láncnyaralásba mentek, meg a szerető-szerűsége is...
Azért vállaltam be az egészet, mert egy hétről volt szó, korábban mindig elég volt egy hét, hogy teljesen felépüljön a kórház után és most el volt mondva, hogy beavatkozás nagyon jól sikerült, az várható, hogy sokkal jobban lesz... Ami beavatkozás rengeteget késett egyébként a koronavírus helyzet miatt.
Ugye itt is sokat lehetne írni... pl. azt is, hogy a korábbiakhoz képest különbség, hogy kapott koronavírus vakcinát ( Pfizert ) és ennek talán köze volt ahhoz, hogy a dolgok nem a jó irányba mentek el. Persze volt olyan is, hogy elhagyta a gyógyszer szedést titokban, meg már sok más is okozhatta, tehát egyátalán nem biztos, hogy a fő ok az oltás lett volna, de ami az évek óta meglevő problémáit illeti... több orvos is mondta, hogy inkább arra kéne számítani, hogy sokkal jobban lesz és amikor mérték is, minden sokkal jobb is volt. De nem megyek bele ebbe. A koronavírusról még annyit, hogy nemrég találkoztam ismerősökkel és az egyik aki Astrát kapott rég és fájt tőle az oldala mondta, hogy még mindig fáj neki valamennyire és másodjára már Pfizert kért; meg másik ismerősöm, egy ismerőséről azt mondta, hogy szintén Astrát kapott másfél hónapja és mindene fáj nagyon azóta. Visszatérve...
Ugye sokkal több lett mint egy hét ez a történet és aztán rohamosan rosszabbul lett... végül az ágyból se tudott felkelni semmiért se és volt időszak, hogy a nap minden szakaszában hivogatott, tehát hajnali 3 órakkor, de reggel 5 órakkor is. Fogadtunk neki betegápolókat délelőttre és délutánra, de az se segített nekem; mindig hivogattak, hogy menjek oda én is...
Totál kikészültem, nem aludtam semmit kb. másfél héten át és igazából akik korábban még segítettek, amikor meghallották, hogy már fel se kell az ágyból... inkább egyre inkább nem akartak résztvenni ebben. A közeli hozzátartozók meg nyaralgattak.
Voltak felfelé tartó részek, voltak lefelé, nem ragozom... egy nap kijelentette, hogy többé ne etessem, ne itassam, ne adjak neki gyógyszert... Na ekkor bevitettem a kórházba, ahol újra elkezdett enni, meg próbáltam intézni neki privát, 24 órás felügyletet, de a kórházban néhány nap múlva meghalt.
Pár megjegyzés még... ugye ha egy filmben lennénk akkor ugye valami szuperhálásnak képzelnénk el az illetőt... segít neki az akinek nem is lenne annyira dolga... De nem, ez az amúgy nagyon kedves ember, nagyon durva lett, és pl. az ápolókat is nagyon durván kezelte. Jó nem mindig, de sokszor. Meg tényleg ez a szeretőszerűsége is milyen volt már... hivogatta azzal, hogy milyen jól volt az nap is a medencében és hogy ő mit csinált... Ugye volt olyan rész, hogy semmiért se kelt fel... gondolom tudjátok, hogy ez mit jelent, hogy mit kellett csinálnom.
Szóval nagyon durva volt, alig segített valaki valamit, leginkább csak tanácsokat kaptam, meg valakiktől lecseszést ( beleértve az ápoltat is, aki többször úgy állt hozzá, hogy ha 10 kéréséből 9-et teljesítettem, egyet nem, akkor nem csináltam semmit igazából ), hogy tehetnék többet. Lemerültem, mert nem tudtam, hogy ez így fog lefolyni és most még a halála után is, nekem kellett intézni dolgokat, pl. én vittem be a kórházba a ruhát amit rátesznek temetésnél.
Ha lett volna időm a blogra, akkor is szellemi kapacitás nem lett volna nagyon, de mostmár kezdem visszanyerni... még kell némi idő és nem végeztünk minden vele kapcsolatos üggyel, de lassan tán visszatérek majd; egyenlőre nem teljes kapacitással.
Soha többé, nem hagyom, hogy így lefárasszanak...