Gondolom hallottad már, hogy sok kis vállalkozás kell, ami majd versenyzik egymással és a túlélés érdekében majd innovációkat vetnek be és ez majd egy bumm-ot idéz elő az innovációban. A monopoliumok meg csak ülnének a seggükön. Nos... nem igazán így van, már ha a legújabb közgazdász Findings-okat nézzük.

Nos képzeljük el felhasználva amiket már korábban írtam... Van egy piac amin van jó pár cég. Ezek a cégek versenyeznek egymással. Mindegyik beveti az innováció csodafegyverét ami ebben az esetben határköltségcsökkenést eredményez. Ezek ilyen-olyan innovációk lehetnek, nem ugyanazok, hisz az innovációjukat titkolják egymás elöl. Ha minden vállalat tudja, hogy a másik is készül valami innovációval, és azokkal kb. egyszerre végeznek, ebben az esetben az egy bizonyos válllalat által megvalósított projekt akkor és csak akkor eredményez hozamot, ha nem lesz egyetlen más projekt sem sikeres. Ha a projekt sikeres, de a többiek projektje is sikeresek, akkor a nyereség nulla. Relative senki sem jutott előre. Így viszont több "társadalmilag nyereséges" innováció lesz. Ami nem jó a vállalatoknak, ők egyénileg nyereséges innovációt szeretnének többet. Vagyis a motiváció innovációra alacsony. Az innováció üteme lassabb lesz piaci verseny esetén, még az úgynevezett kiélezett Bertrand-verseny esetében is. A Bertrand-féle versenyben a vállalatok csak akkor érnek el hozamot, ha sikeresek, de senki más nem az. Egy másik versenyelméletben a Cournot-versenyben, pedig egyetlen sikeres projekt esetén kisebb lesz az újító profit növekménye. Ez pedig nem hat túl ösztönzőleg. A Cournot-vereny egy kevésbé intenzív verseny.

Szóval láthatjuk sok piaci szereplő esetében az innováció kockázatos és nem hoz előrelépést, hisz mindenki más úgyanúgy előrelép egyensúlyi helyzetben, tehát relatíve senki, viszont ha egy monopólium csökkenti a költségeit, biztos nyer vele, vagyis jobban van öszötnözve erre. Eleve már az, hogy több kutató dolgozik különböző cégekben növeli a veszélyét, hogy megelőznek a felfedezésben; ennek hatására a kutatási ösztönzők gyengülnek, ugyanis a verseny el is tud rettenteni attól hogy beszálljunk mi is.

Persze ezek az ösztönzők nem garantálják, hogy valaki ezt vagy azt fogja tenni, csak azt akarom bemutatni, hogy a nagyobb verszeny nem eredményez szükségszerűen több innovációt. Szóval nincs olyan kimutatható törvényszerűség, hogy több verseny= több innováció.

Most pedig beszéljünk arról, hogy ugyan mennyi esélye lenne egy megalakult új cégnek, ami ugyanolyan hatékony mint egy nagy multi. Ugye elterjedt dolog azt gondolni, hogy a mai kis cégek lenyomják a nagyokat. Tényleg ez a helyzet?

Tegyük fel, hogy sikerült neki belépnie a piacra, mindene meg van hozzá. Ezt ugye segítik különböző programokkal, hogy a kicsiknek mindene meglegyen. Azonban nemcsak a belépés számít, hanem a belépés utánni verseny. Amikor valaki belép egy monopolium piacára, érhetik meglepetések és rájön majd, hogy egy monopolium olyat tehet, amit még csak el se tudtak képzelni korábban talán, mikor azt hitték betörnek a piacra. Túl nagy kapacitásokat tarthatnak fenn például azért, hogy a potenciális belépők erős versenyre számítsanak belépés esetén, vagy olyan mértékű költségcsökkentő beruházásokat hajtanak végre az elrettentés érdekében, amivel sehogy se vehetik fel a versenyt. De tegyük fel, hogy mindezek ellenére felveszi az új cég a kesztyűt. Mit látnak a kivülállók akik fontolgatják a belépést? Egy öldöklő versenyt a belépés után, ezért még inkább csökken a valószínűsége hogy valaki be akarjon lépni, tehát irónikus módon a verseny segít fenntartani a monopóliumot.

Hála a szabadalmaknak az elrettentés a belépéstől még nagyobb lesz. Az első vállalat, aki szabadalmaztat nagyot szakít, a vesztes nem kap semmit, vagy csak nagyon keveset.

Az innovációs verseny egyik általános problémája ha még a szabadalom is benne van a képben az, hogy ha valamely vállalat valószínűsíthetően nyerni fog, akkor a többiek lemorzsolódnak. Minek vállalni hát a kockázatot, ha a győzelem esélye kicsi? Ha azonban ez igaz, akkor a versengés ösztönző ereje sokkal kisebb, mint ahogy azt a közgazdasági elméletek általában feltételezik. Sokat hallani manapság, hogy aki lemarad, kimarad, vagyis, hogy az innováció esetében a kimaradó, a vesztes, lesz büntetve és nem a győztes jutalmazva. Ami egy hatalmas bullshit, ugyanis az innovációs versenyekben csak azt tudjuk megmondani ki a győztes, az aki a felfedezést teszi és szépen levédeti. A szabadalmi versenyben tehát a piacon lévő vállalat optimáilis stratégiája egyszerűen az, hogy elégé messze jár a versenytársak előtt, ahhoz, hogy elrettentse őket a belépéstől.

Most tekintsünk egy kicsit a valóságra. Te mit látsz, mi az innovatívabb, egy kis magyar vállalkozás, vagy egy nagy multi? Kiktől láttál inkább innovációt? Én a multitól. A startupok is inkább csak annyik, hogy van egy új ötletük, míg egy multinak rengeteg egyidejű innovációja lehet, ráadásul ahogy halad az idő a tanulásnak hála csak nől. A valóságban pedig az új vállalatok nem versenyezni akarnak, hanem alig várják, hogy felvásárolja őket egy nagy cég horribilis áron.

Szóval az a sok új magyar kiscég nem jutna túl messzire és nem is várható tőlük, hogy húde innovatívak lesznek.