Ebben a cikkben folytatom a bemutatását a technológia negítív hatásairól az emberre... Általánosságban.
A kommunikációs technológia az internettel összekötve azzal fenyeget, hogy az egyén mind kevésbé lesz képes a fejében emlékek és adatok után kutatni, mivel már gondolkozásában is egyre inkább a technológiára támaszkodik. Az internet miatt csökken a történelmi emlékezetünk. Ennek a következő az oka: Az ember elfelejti azt, amiről úgy gondolja, hogy később is előkerítheti és megjegyzi azt, amiről úgy gondolja, hogy később már nem áll rendelkezésre. Az internet úgy csökkenti a késztetést arra, hogy emlékezzünk, hogy lehetővé teszi, hogy később is utánnanézzünk dolgoknak. (Emiatt az emberiség egyre jobban kiszolgáltatódik az információs központok ellenőrzőinek, és ha megvonnák ezt a lehetőséget akkor az civilizációs összeomlással fenyeget.) Az adatokhoz való könnyű hozzáférés természetesen pozitív dolog is, és segíti a kutatói beállítottságú egyének munkáját, de ez a blog most nem erről szól...
Milyen gondokat okozhat ez a fajta mód ahogy a tudást megszerezzük? Nos, vannak elmélyülten gondolkodni szerető emberek, akiknek gondolatmenete egyáltalán nem magától érthetődő annak az embernek, aki Facebook ismerőseitől várja a megerősítést tetteihez. Aki nem szeret folyton a Facebook és társai rivalda fényébe tenni az életét, hanem próbál egy olyan személyiség lenni akiben megvan az önálló döntéshez, és az önálló gondolkozáshoz szükséges erő. Képes arra pl. hogy egy sokak által népszerűnek tartott gondolatnak ellenálljon (mint pl. a felhő a jövő), ami igazából néhány nagy cég manipulációja. Vannak emberek akiknek nemcsak tények kellenek amiket gyorsan kikeresnek, hanem egy nagyobb kép tudása. Az internet nem a Tudás társadalmát hozta eddig el, hanem az embereket olyan gondolkozásúvá tette, hogy a választ fel kell kutatni, a problémára a megoldást nem átgondolni kell, hanem "ki kell keresni". Vagyis nem bölcsé tesz az internet, hanem tényekre, magára az információra öszpontosít. Csakhogy a tényeket el kell tudni helyezni a tapasztalatok szélesebb kontextusában ahhoz, hogy tényleg használhatóak legyenek és ezáltal tudás jöjjön létre.
A telekommonikáció a tudás elsajátításának másik hagyományos formályát is csökkentette, ez pedig a személyes beszélgetés. A chat kiöli az eszmecserékben és párbeszédekben évezredeken át jelenlévő érzelmi-pszichológiai dimenziók egy részét, amely a megfelelő egészséges személyiségek kialakulásában nagyon fontos lenne. Napjainkban a Facebook kultúra furcsa módon azt eredményezi, hogy egyre kevésbé vesszük rá magunkat a személyes kapcsolattartásra. Az emberek elmenekülnek az érzelmileg nehéz helyzetektől és pl. SMS-ben szakítanak. Az élet nagy titkairól is inkább idegenekkel beszélgetnek forumokon, mint inkább személyes kapcsolatokban, barátokkal beszélnék át a problémákat. Egyre több személyes jellegű beszélgetés kerül néhány nagy cég kezébe.(Gondoljunk a sok telefonba merült lányokra.) És ezeknek a beszélgetéseknek mind nyoma marad örökre az internet korában és ki tudja mikor haszálhatják fel ellene... A tömeg manipulálása is egyszerűbb ezáltal.
Szóval vannak itt olyan dlgok amikre talán nem is gondolunk eleget, pedig ez is a technikával járt...
