Sziasztok! Ez egy majdnem teljesen személyes bejegyzés lesz. Mi is történt mostanában velem...

Kezdjük onnan, hogy kitört a háború Ukrajnában. Az egyik cégünk Ukrajnában termel, de én nem gondoltam, hogy ebből nekem bajom lesz, mert én nem abban a cégben dolgozok és bár pl. ez a szoftverfejlesztési projekt amit csinálok az ukrajnai cégnek is szól, nemcsak neki. Csakhogy kiderült, hogy azért napi szinten ők használták volna, plusz az a cég eddig osztogatott tagi kölcsönöket másik cégeknek, vagyis egyik cég finanszírozta a másikat... ennek most vége. És jönni fognak a kirúgások. Pár hétig türelmes lesz a tulaj, lehet pár nap és vége a háborúnak és akkor nincs semmi baj.

Viszont egyre jöttek a kellemetlen jelek és én mint az áll@t elkezdtem dolgozni, túlórázni. Közben azon járt az eszem, hogy vajon mi is ki leszünk-e rúgva... hisz a nagy projekt most majdnem hasztalan lesz.

Egyébként gazdagok egymás között... A mi cég csoport tulajodonusunk kimentette az ukrajnai gyár tulaját. Ő nem akart hős lenni, gyorsan eliszkolt az országból, bár tán még így se elég gyorsan, hogy ne lett volna neki tilos, de... van nekik sok pénzük és a határ nem volt akadály. Itt volt nálunk, aztán ment tovább Nyugatra. Őszintén... megmenteni a gyár tulajdonos saját és családja életet... lehet élete legjobb befektetése volt a főnöknek.

Ami a gyárat illeti... a munkások mind elmenekültek, senki se veszi már fel a rendeléseket se, nemhogy gyártana valamit. Most hallottam tán egy olyat, hogy a gyártulajdonos indít valami expediciót, hogy a gyár minél több részét idecsempéssze az országunkba...

De szóval nincs termelés és nincs gyors vége se a háborúnak és ha lenne is... lehet, hogy már nincs is gyár, de ha van is, lehet, hogy a munkások nagy része már vissza se menne oda dolgozni.

Szóval egyre terjedt a pletyi, hogy ebből kirúgások lesznek és az egyik cégvezetővel összehaverkodtam már, aki a tulaj nagy haverja és ő is először még finoman célozgatott rá, hogy talán ki leszek rúgva, aztán egy nap a tulaj váratlanul bejött az irodámba és mindenbe bele akart kötni amit csináltam, de részben a nem tökéletes memoriája miatt totál mellélőt mindenben; viszont láttam, hogy utánna beszélget ezzel a cégvezető haverjával és később én is beszéltem vele, hogy jól sejtem-e, hogy rólam volt szó és mondta, hogy igen és hogy kiderült, hogy semmi se az én hibám, de adna egy olyan jó tanácsot nekem, hogy kezdjek el új munkahely után nézni, mert szerinte csak idő kérdése és kirúg... láttot már pár kirúgást és ami előtte ment... bár reményt is hagyott, hogy volt olyan akivel miután beszélt akkor mégse rúgta ki és hogy ő is most az érdekemben próbált szólni, hogy engem nehogy, de ez sajna nem lesz elég hisz... igazából amiket én most csinálok az közvetlenül nem termel pénzt és tök jó és fontos, meg minden, de ami közvetlenül termelne pénzt az nincs és mi most csak visszük a pénzt úgyhogy...

Aztán másnap megint meglep, hogy leereszkedett hozzánk és hívott minket egy rendkívüli megbeszélésre arról, hogy hogy állunk és... tényleg arról volt szó és egész megnyugodtam, hogy nem lesz ebből kirúgás, de aztán szólt, hogy ennek az egésznek a végén akar majd velem, meg még pár emberrel beszélni.

Aztán a vége hirtelen jött, és mondta, hogy mennie kell gyorsan tovább, de én rákérdeztem, hogy mi lenne az amit csak nekem és pár embernek mondana, mire mondta, hogy ne így... de én mondtam, de... így:

És akkor mondta, hogy innentől nincs home office egyáltalán és ... három hét fizetés nélküli szabadság és elviharzott.

Később mondja ez a cégvezető haver, hogy tud róla mi történt és be se kell majd jönnöm dolgozni.

Aztán én le vagyok sokkolódva, mert k@rva sok feladatom van, aminek szinkronba kéne lennie másokkal is, akik viszont nem lettek elküldve és elgondolkodtam rajta, hogy akarok-e én egyáltalán egy ilyen helyen dolgozni, ahol kb. nap mint nap megfenyegetnek így vagy úgy, hogy kirúgnak, míg többen, mások baromi boldogok lennének, ha náluk dolgoznék. De aztán arra jutottam, hogy b@sszus én már majdnem szinte szeretek itt dolgozni, tehát nem rugatom ki magam. Meg itt van pl. ez a ny@mvatt szoftver fejlesztési projekt, aminek már jópáran mások is nekiestek, de senki se fejezte be, míg én tudom, hogy én ezzel a csapattal be tudom és már mondjuk 80%-a kész is és akkor így itthagyni... ezt nem akarom. Úgyhogy az a beteg gondolat jutott eszembe, hogy a fizetés nélküli szabadságom is dolgozok és befejezem amiket elkezdtem... úgy rúgjanak ki.

Na mindegy, megint sokáig bent voltam és láttam, hogy a cég tulajdonos is, aki éppen menni készül, úgyhogy ha már úgyis kb. ketten maradtunk, gondoltam megkérdeztem, hogy akkor mikor is kezdődne ez a fizetés nélküli szabadság.

És akkor mondja, hogy először is azt akarja, hogy értsem meg és fogadjam el, hogy csak ez a megoldás... egyszerűen mi most nem termelünk pénzt csak visszük, amit csinálok munkát nem termel közvetlenül pénzt ( részben igaz ). Bár ő neki nincs legális eszköze, hogy ezt megtegye, nekem is bele kell egyeznem.

Aztán én mondom, hogy beleegyezek, de kérnék valamit... engedje meg, hogy a szabadság alatt is bejöhessek dolgozni és hogy egyszerűen nem akarom én is befejezetlenül abbahagyni ezt a szoftverfejlesztési projektet és hogy aláírok minden papírt amit kér, hogy ingyen megcsinálom; meg hogy igazából ezenkívülis a többit is amit elkezdtem befejezném, mégha "nem is csinál pénzt", mert egyszerűen meg kell csinálni őket... ha helyre állna minden és nem lennének meg, abból nagy baj lenne.

Ettől megváltozott... egyébként azért is tán, mert az a mániája, hogy aki home officeozik, az tuti meglopja, de most hogy hallotta, hogy én ingyen is befejezném, sokkal kedvesebb lett és elmondta, hogy nem arról van szó, hogy el akarna engem küldeni, de most nincs értelme, hogy dolgozzak, mert minden amit csinálnék biztos megváltozna, mert ő most egy nagy átalakítást tervez, ehhez viszont idő kell, hogy kigondolja és tuti kétszer is hozzá kéne nyúlnom a dolgokhoz, amire ő úgy tekint mint felesleges duplán végzett munka, amiért nem akar fizetni. És, hogy ő nem akart ezzel még foglalkozni, de megváltoztatja a programmját és előreveszi az ügyünket, hogy ne három hétig legyen nem fizetett szabadság, hanem csak egy. Aztán még beszélgettünk és amikor rákérdeztem, hogy akkor mit és hogyan írjak alá, hogy nem kell fizetnie, végül úgy döntött, hogy egyáltalán nem kell ilyennek lennie, hogy nem fizetett szabadság és jövőhéten már jöhetek is... most viszont menjek haza és a héten ne is jöjjek, mert most fogja kialakítani a hogyantovábbot.

Aztán ennyi, hazajöttem és megírtam ezt. Stresszes.