Sajnos mint írtam nem tudok indulni az ókori görögös résztől, úgyhogy most csak a 20. század közepén picit túli időnél kezdünk.

Mint írtam eredetileg úgy képzelték el, hogy lesz mondjuk a világon öt szuperszámítógép és kész. Kb. amit most szeretnének elérni, legyen mondjuk öt nagy cloud szolgáltató és ott legyen tárolva minden... személyes, céges, állami adatok. Épp ezért érdemes visszanézni a múltba, mert amikor azt hitték ilyesmi lesz a jövő, akkor nemcsak sci-fi írok irogattak a témában, hanem befolyással rendelkező nagy gondolkodók. Amúgy irónikus, hogy azok az emberek akik akkoriban megakadályozták, hogy a jövő ebbe az irányba menjen, most ők akarják ezt a megalomán jövőt.

A címben szereplő ember Jean-François Lyotard . Francia gondolkodó, akinek a hatalomra is volt nem kevés hatása... meg nemzetközi összekötettései.  Ha valaki valami összeesküléstől félne szólok, hogy az ő művéből fogunk idézni és ő egy liberális főáramlatú ember volt... viszont francia is, úgyhogy voltak vitái bizonyos témákban mindenki mással. Magyarországon akik ismerik, azok főleg a posztmodern írásai miatt ismerik, de ő írt ám számítástechnikai témákban... írt a felhőről. Ha van felsőfokúd akkor nem lesz gondod a szöveggel, de magyarul ez nincs meg tán sehol... Itt van angolul.

Azt hiszem bajba kerülnék, ha sokat idézek belőle(nyugi fordítva lesz), de annyi mindent le szeretnék írni belőle, de nem szabad.

Ezek idézetek lesznek tőle, de nem rakom idézőjelbe, mert a fordítás nem lesz talán szószerinti, de nyugodtan csekkold az eredetit, sőt olvasd el az egészet.

Itt kezdődik a nekünk érdekes rész:

"1. The Field: Knowledge in Computerized Societies

Our working hypothesis is that the status of knowledge is altered as societies enter what is known as the postindustriel age and cultures enter what is known as the postmodern age."

A mi munkahipotézisünk az, hogy a tudás státusza megváltozik, amint a társadalmak belépnek az úgynevezett posztindisztriális korba, és a kúltúrák az úgynevezett posztmodern kórba.

A továbbiakba csak magyarul... néhány kommentel talán

Az átmenet legkésőbb az ötvenes évek végén kezdődik...

...a technikai átlakulásoknak jelentős hatásuk van a tudásra. Két alapvető funkciójára a kutásra és az ismeretek átadására már hatottak érezhetően ezek a változások, vagy a jövőben hatni fognak.

...az információs eszközök elterjedése az ismeretek áramlására ugyanúgy hat és majd hat, amint az emberi forgalom fejlődése, majd késbőbb a hangok és képek terjedése hatott.

A tudás természete nem marad változatlan ebben az átfogó változásban... az ismeret informatikai mennyiségekké alakítható.

Egyre inkább romba döl az a ősi alapelv, hogy a tudás elsajátítása elválaszthatatlan az elmének és magának a személynek a művelésétől.

A tudás célja immár nem önmaga, elveszíti használati értékét.

...a tudás az utóbbi néhány évtizedben alapvető termelőerővé vált...

A tudás mint informatikai áru forma, mely nélkülözhetetlen a termelőerő számára, a hatalomért folyó világméretű versengés mostmár talán legfontosabb tétje és a jövőben is az marad. Elképzelhető, hogy a nemzetállamok egy napon az információ fölötti rendelkezésért ugyanúgy fognak harcolni, mint egykoron egy terület feletti uralomért, majd később a nyersanyaokért és az olcsó munkaerőért. Új korszak nyílik egyrészt az ipari és a kereskedelmi, másrészt a politikai és a katonai stratégiák számára.

A kommunikáció átláthatóságának ideológiája kéz a kézbe jár a tudás kommerszé válásával... az állam csak felesleges "zajjá" váló tényezővé lesz.

A multinacionális vállalat gyűjtőnévvel jelölt tőkeáramlási formák segítségével a gazdasági hatalmak az elmúlt években elérték azt, hogy az állam stabilitását veszélyeztetik. Az új tőkeáramlási csatornák következtévbena beruházási döntések legalábbis részben kicsúszanka a nemzetállamok ellenőrtése alól. A számítástechnológia és a telematika fejlődése azzal a kockázattal jár, hogy a kérdés még inkább kényesebbé válik. Egy példa: egy olyan cég mint az IBM jogosultságot kapa Föld egy orbitális sávjának birtoklására, valamint arra, hogy ott kommunikációs műholdakat és/vagy adatbankokat helyezzen el. Kik férhetnek majd hozzá? Ki fogja meghatározni, melyek tiltott adatok vagy csatornák? Az állam? Vagy az állam egyszerű felhasználó lesz csak? Új jogi problémák és az a kérdés merül fel: Ki fog tudni?A tudás természetének átalakulása visszahathat a fenálló közhatalmakra, arra kényszerítve őket, hogy gondolják át a nagy cégekhez és általában a civil társadalomhoz fűződő viszonyukat.

Ennek fényében az új technológiák csak még inkább sürgetik ezt a felülvizsgálatot, azért mert a a döntéshozatal számára hasznos adatokat(és ezáltal az ellenőrzés eszközeit) még mobilabbakké és kalózkodással(megj.: hackerkedéssel) elérhetőbbekké teszik.

ismeret mint fizetség

egyes csatornák a döntéshozóknak lenne fenttartva, míg a többit minden egyes ember a társadalmi megkötöttség miatti folytonos adósságának törlesztésére használná.

Következő rész: A probláma: a legtitimáció

Itt pl. megemlítődik, hogy ha nem lesz energia akkor hogyan lehet erre építeni, meg sok minden mást...elég bonyolult.

...ezért világos, hogy a tudás és a hatalom egyszerűen ugyannak a kérdésnek a két oldala: ki dönti el, mi a tudás?Illetve: ki tudja, mit kell eldönteni? A tudás kérdése az informatika korában minden korábbinál inkább hatalmi kérdés.

(Megjegyzésem: ezt akkor írta amikor azt hitte minden a "felhőbe" lesz.)

És ha tovább folytatnám már szerzői jogi dolog lenne belőle, de még sok van a művéből, csak nem minden informatika.

Amúgy érdekes mert lehet hogy miatta mondják a felhőt felhőnek mert a művében többször is használja...

Ajánlom olvassátok el, de nagyon nehéz szöveg.